Cél témájú versek

Krivák-Móricz Judit Ilona: Mit számít az…

Mit számít a származásod???
Mit számít az hogy ki a felmenőd?
Mit számít az hogy ki fia borja vagy???

Hány értéktelen. nímand él csupán a nevéből??
Kiaknázva annak lehetőségét,
henyélve és más munkájának gyümölcséből?
Nagy arccal. megjátszva az értékeset?

Kicsinyke ésszel és nagy mellénnyel
.Elkápráztatva a környezetét???
Ennyire fontos a név?
Nem az számít mit tudsz felmutatni???
Önnön teljesítményed okán?

Bújj el!
Ne tudja senki ki is vagy!
Így mutasd meg önmagad !
Mérjen a kor és az utókor.!
Értéked így lesz valós!

S ha nem tűnsz ki, az sem mérvadó!
Lelkedben élj nyugalomban ,
hívén azt hogy az életed
nem volt hiába való így sem.

2024. 01. 14.

Babits Mihály: Festett cél, puszta semmi

Nem tudok kavarogni s nagyra menni,
mint a vidám dúshomlokú fiúk:
érzem, hogy festett céljuk puszta semmi
s a nagy dicsőség álmai hiúk.

Érzem, hogy legjobb resten elpihenni
s nincsen tovább már törekedni út:
rosszkor születtünk s nincs mód újralenni,
nekünk csupán az élet csontja jut.

És mégis egyre futok, egyre vágyom
s valamit keresek még e világon,
mit nem fogok meglelni sohasem.

A régi vágyat, régi ifjuságot,
a régesrégen elhervadt virágot
s leszüretelt gyümölcsöt keresem.

Eötvös József: Tanács

Oh nézd a tölgyet, erős gyökerével
A földből szíja élte nedveit,
De felfelé hajt minden erejével,
S az éghez nyujtja lombos ágait.

Így tégy te ember, kit e földhöz kötnek
A sors, s ezer szükség vas karjai;
Bár innen élsz, ez nem elég körödnek,
Magasabbak küzdelmed czéljai.

Áldást a szív csak így terjeszt körére,
Egész pályánk hasznos csak így lehet:
Miként nagyobb árnyékot vet földjére
A tölgy, mennél magasbra nőhetett.

1845.

Reichard Piroska: Születésnapra

Ez csak rossz álom,
szívszorító gonosz álom,
mert anyám elengedte kezemet,
mielőtt elaludtam volna
és elfeledtem imádkozni este;
kisírt szememről, homlokomról senki
le nem csókolta a bús tegnapot;
valami tilos bogáncsos uton
ruhámat besároztam, összetéptem,
nevetve nézett rám legjobb barátom,
a szívem fájt, egy dacos szót kerestem
s örök haragot mondtam búcsuzóra;
leckém sem bírtam megtanulni s holnap
felelnem kell s megint négyest kapok;
mennyi keserves megalázó óra…
s legkedvesebb játékom eltörött,
(vagy magam törtem el?… nem is tudom).

Rossz álom…
Holnap reggel újra kezdem,
mindent előlről… mindent máskép… jobban…
Minden időkben, minden csillagokban
por és hamu maradjon lelkem-testem,
csak egyszer most mindent előlről!

Nyugat, 1927/22. szám

Reményik Sándor: Mindenki a magáét

A köröket, a köröket ne hagyd:
Mindenki a magáét –
El ne hagyd magad dolgát-örömét,
Kicsi virágát az egész világért.
Rajzold, rajzold buzgón és elmerülten
És rendületlenül
Rajzold, rajzold pontos köreidet –
Míg a vihar elül.

S ha halni kell: akkor is úgy találjon
A végzet: a vak katona:
Polgár- és művész-gőggel mondd neki:
A köreimet nem adom oda.

1939., Gy. Szabó Bélának