Játék témájú versek

Pósa Lajos: A bujdosó síp

Húnyó vagyok, gyerekek!
Sípot, sípot keresek.
Észrevettem a tükörben:
Itt van a síp, itt a körben.
Hol vagy, hol vagy, ezüst sípom?
Elveszett az arany hidon.
Tarka szarka felkapta,
Józsikának od’adta.
Fujjad, fujjad egy kicsit,
Majd kapsz tőlem egy pacsit.
Ha nincs nálad: megint húnyok,
Tőled arczczal elfordúlok.
A kinél van, fujjon bele,
Hadd vidúljon a kebele.
Tudom én már, hova tünt?
Szárnya támadt, elrepült.
Messze gyémánterdőbe szállt,
Puha fészket ott nem talált,
Elszállott a selyemrétre,
Pálma, czédrus szigetére,
Csillogó kék csillagokba –
Magdi, onnan a markodba,
Ott van annak jó helye,
Húnyó, húnyó, ki vele!

Mikszáth Kálmán: Egyedül sétálni

“Anyám – így szól Pali –
Ereszsz ki játszani
S velem a Boriskát
Vigyázok rá meglásd;
Hagyj minket kérlek egyedül menni.
Hisz már nagy vagyok, baj nem lesz, semmi.”

Hallgatja a mama
S édesen ránevet:
“Ösmerek egy Palkót,
Ki sok csínyt elkövet;
De jól van kis öreg, add szavadat,
Hogy itthon lesztek egy óra alatt”.

Elmentek, futkostak,
Mezőn, erdőn, réten;
Ezer pajtást leltek
Virágok képében,
De a kis lány egyet sem tépne le,
Mig nem kérdi: “Bátyácskám szabad-e?”

– “Hopp Pali, egy ernyő!
Nézd, milyen szép, piczi!”
Boriska lehajlik
A bábunak viszi.
“Ne tépd le – vág közbe Pali nyomba’,
Nem ernyőcske az, de mérges gomba”.

Az idő eközben
Nagy hirtelen telik,
Boriska szívesen
Időzne estelig,
De Palkó nem engedte; hazamet.
“Az óra eltelt, férfi szava szent”.

Bárd Miklós: A lovas búja

Lovas volt minden nemzetségem,
S már öklömnyi koromba’ engem,
Mert velem mindig vágtatott a ló,
Ügy hívtak: a kis “Gyifakó”.
S ki hinné, csak két emberöltő,
Az unokám gépet repítő,
Repülőst játszó kis pilóta.
A gyifakó már régi nóta,
Nem övedzi körül a földtekét
Immár se Puk, se szárnyas ló, de – gép.
A kis vitéz ma levegőbe jár,
“Gyi gépmadár!”

1927.

Benedek Elek: A játékos tót

Tramta, tramta, gyerekek,
Itt a réz síp, vegyetek,
Van itt játék mindenféle,
Bicska, melynek nincsen éle;
Kocsi, szekér, négy karikás,
Nézzétek meg, egy sem hibás.
Puska is van, ne félj tőle,
Nem kell szaladni előle,
Olyan puska, ez a puska,
Jobbat nem hoz a Jézuska.
Pojáca kell? Van nekem,
Tele vagyon a zsebem
Van pénzetek? Fizessetek,
Olcsón adom, siessetek.
A sípomnak nincsen párja,
Hat faluba, hat határba.
Megér akár száz forintot,
Hogyha én belefúvintok.
Valamennyit én csináltam,
Míg az országot bejártam,
Csinálok még többet is,
Hogyha kell, még ezret is!
Tramta, tramta gyermekek,
Most már Isten veletek!

Bezerédj Amália: Talányok

1.

Mind örökké barangolok,
Azt sem tudom, hol lakom;
A hol járok, dörömbölni
Szoktam, ajtón, ablakon.
S ezért senki nem is szeret,
Ki is szeretné a

Szelet.

2.

Nagy hidegben soká élek,
Vigy szobába, s meghalok.

Hó.

3.

Nincsen lábam, mégis gyorsan szaladok;
Nagyra növök, ha egy helyben maradok;
Mély torkommal mindenfélét elnyelek,
Ha bősz vagyok, rettegnek az emberek.

Folyó.

4.

Minden rosz és rest tanuló
Az én méltó pajtásom,
Életemben sokat tűrök,
Jegyet visel a hátom.

Szamár.

5.

Utaimban mindenütt
A virágot keresem,
Üldöznek a gyermekek;
Rövid az én életem.

Lepke.

6.

Van nevem, de nincs alakom, nincs testem,
Nem is látott engem senki sohasem;
Alig várják jöttömet a gyermekek,
Mert tudják, hogy én a jókhoz
Üres kézzel nem megyek.

Karácsony.

7.

A ki engem nem kerül,
Sokban előre halad.
A jó gyermek jó kedvvel
Rendesen meglátogat.

Iskola.

8.

Van szavam, de nincs hangom,
Nem aluszom, nem eszem;
Mégis hogy ha kedved tartja,
Jól mulathatsz én velem.

Könyv.

9.

Éjjel ugy mint nappal állok én négy lábon,
Hogy rajtam bárki is nyugalmat találjon!
De ha meg kell néha változtatnom helyem,
Lábaim semmit sem segithetnek ebben
S más két láb szükséges, hogy elvigyen engem.

Szék.

10.

Emberi ész mestermüve,
Országok jótéteménye;
Futok s mégis helyt maradok
S habár szólni nem is tudok
S magam épen nem ismerem,
Mégis az időt jelentem.

Ora.

Fülöp Áron: Árpád, Anti

Kecskerágó, sárga répa –
Ennek a fele sem tréfa!
Árpád s Anti összebujnak
– Csitt te, csitt te, hallga! –
Meglapulnak, súgnak-búgnak,
Édes anyjuk hallja?

No, most segíts vén szakállam,
Hogy én tüstént kitaláljam, –
Nagy fekete kalamáris,
Sugd meg, hogy mi készül?
Fakatona, generális,
Beszéld el könyv nélkül!

Hogy mi készül, jó barátom,
Hát én mindjárt kitalálom.
Piffeg-püffög, fütyörésző
Vasút készül már ma,
S azon megyünk, ha nem késő,
Holnap Kolozsvárra.

Azon viszünk – hajtsad, vágjad! –
Vásárfiát nagymamának,
Tíz pár csókot egy huzamba –
– Hanem most már ácsi!
Ha meghallja, még elmondja
Nagy bajuszu bácsi!

1895