Forgó időben forgó a szerencse,
A boldogság most itt, majd ott tanyáz;
De e napért a bút szív elfelejtse
S vidám örömtül hangozzék a ház.
Ma nyilt meg újra a bezárult Éden,
A melynek napja le nem áldozik;
E nap süt rám a gyermekek körében
S szivem hisz, örvend és imádkozik.
Oh gyermekek, tiétek a mennyország,
Miénk a föld, e küzdelem helye.
Jó szellemek e kort megaranyozzák,
De a miénk búbajjal van tele.
Oh hintsetek rám boldog gyermekévek
Üdítő szendert, mig könyűm pereg —
Im, nyílik a menny, zendül titkos ének,
S szárnyával illet az angyalsereg.
Szent angyalének gyermekek dalával
Harmóniában halkan összezeng;
Künt reszket az ég sátra, csillagával,
Bent ragyog a szem s lelkem elmereng.
Isten szemei, odafenn ragyogva:
Ti fényes, tiszta, örök csillagok,
Vigyázzatok e földi angyalokra:
Maradjanak mindvégig angyalok!
Ők boldogok, mert lelkök himporára
S fehér szárnyára sár még nem ragadt,
Az ártatlanság gyöngyös koronája
Díszíti őket, mint királyokat.
Leborulok hozzájok, itt a porban
Ha vélök játszom, ez ugy fölemel;
Légy Salamon bár, avagy járj biborban,
Egy boldogít: a gyermekded kebel.
Harangszó kondul s lelkem áhítattal
Telik meg szent karácsony hajnalán,
Kétezred éve hangzik már ama dal,
Mely örök-ifjú, angyal ajakán.
Mig ajkam himnuszt zeng a magas égben,
Hová a lélek ugy kívánkozik:
Megállok itt a gyermekek körében,
S szivem hisz, örvend és imádkozik.
