Hahó mindenség,
mozduljatok má!
Kell a kritikus tömeg,
térden ülő akarat ínség.
Gyöngy kékes boltozaton
vas szögek lógnak,
sürgető köz akaraton
vöröslő rozsda alkonyatnak.
Új szelek járnak kelnek
csilingelnek a szögek,
hangjukat tépí a messzeség
rezgő áradat kvantumoknak.
29.03.2024.
Marosvásárhely
Azt mondod :
nekem van mire emlékeznem.
Én legalább voltam helyeken.
láttam szép dolgokat.
És te??
Te hol voltál????
Felelek:
Igen én kevés helyen voltam.
Fiatalon a semmiből indultam el.
kemény küzdelemmel elértem azt
amim most van.
Ráment az életem java..
De most amim van, azért én dolgoztam meg.
Nem a semmiből teremtődött.
Igen igazad van, idős vagyok.
Viszont nyugodt öregség elé nézek.
Amire szükségem van, az a rendelkezésemre áll.
van anyagi hátterem.
A kis dolgok is boldoggá tudnak tenni.
Az utódom is rendben éli az életét.
Te elfecsérelted az adott életedet!
Eltűnt az időben mindened. Most úgy állsz
hogy szinte semmid sincsen.
Filléres gondjaid viszont vannak,
nem tudod mit hoz a jövő,
Az a kevés ami még hátra van.
Kialakult egy fordított helyzet közöttünk,
Megfordult szinte minden.
Én most a te fiatalkori életedet élem.
Míg te az én fiatalkorimmal küszködsz
a minden napokban.
2023.08.27.
Azért írom a verset…
mert van mondandóm ,
Azért írom a verset…
mert igaznak vélem
a tartalmát. amit megalkotok.
Azért írom a verset…
mert fel akarom rázni
édes álmából az olvasót,
Azért írom a verset…
gondolkodásra késztetem
azt aki olvassa,
Azért írom a verset…
mert ha az a válasz
hogy sértő.
Akkor ez valóban lehet sértő
de lehet hogy az igazat írtam
a színtiszta igazat.
és az fájhat
mert TELITALÁLAT!
2023.03,17.
Sóhaj törlesztés a
bánat bank előtt,
falnak dőlt
kamatláb fölött.
Még ínt az új árfolyam
forr lik odabent az euró,
nyereség blokád tam-tam
zsebèt metszet öregapó.
Törődj bele mint
átszelő suhanás,
A kártya forgató kínt
bolti árstop rèsein.
Élő adásban adjuk
az utcai felvètelt,
napra készen adagolva
kapjuk.
01.15.2024
Marosvásárhely
Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.
1935.
Szenvedni tudj és tűrni merj
És várni, sírni, érni,
A szirtek párnáján pihenj
S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!
És minden veszne, törne bár
S ha semmit el nem érne,
A lelked él még s vár reád
Titokkal teljes és vigasszal teljes éje.
Ne csüggedj, ifjú, bárha gáncsuk ér.
Ma halhatatlan író lehet bárki.
S ha nem is jár ki néked a babér,
Te járd ki.
Rossz a világ? Légy jó tehát magad!
Üres a lét? Adj tartalmat neki!
Az ember szolga mind? Légy te szabad!
Hídd sorsodat bátor versenyre ki!
Ne hadd el a lantot
Soha életedben,
Bármi érjen téged,
Bármi sötétséget
Hordozz kebeledben!
Lásd, a kis madárnál
Akkor szép az ének,
Midőn kebelébe
Mindörökre vége
Zajos örömének.
Ne hadd el a lantot,
Keress vigaszt benne,
Hogyha életednek,
Elborult egednek
Zivatarja lenne!
Lásd, e nép jobb létét
Olyan régen várja;
Dalold el hát néki,
Hogy már nem fog késni,
S eljön nemsokára!
Ne hadd el a lantot,
Bárki mit fog szólni,
Hiszen olyan szépen
Nem tudott már régen
Senkisem dalolni!
Oh nézd a tölgyet, erős gyökerével
A földből szíja élte nedveit,
De felfelé hajt minden erejével,
S az éghez nyujtja lombos ágait.
Így tégy te ember, kit e földhöz kötnek
A sors, s ezer szükség vas karjai;
Bár innen élsz, ez nem elég körödnek,
Magasabbak küzdelmed czéljai.
Áldást a szív csak így terjeszt körére,
Egész pályánk hasznos csak így lehet:
Miként nagyobb árnyékot vet földjére
A tölgy, mennél magasbra nőhetett.
1845.
