Ó játékos ujjaid, ó finom szíved: picinyke serleg,
Ó lágy ágyékod s langyos, édes, leglágyabb hasad,
Ó fénylő fogad: lágy, olvadó száj csiszolt, édes műszere.
S finom ereid: kék, felejthetetlen hímzés drága testeden,
S ó finom belső szerveidnek egész ékes bársony-tokja te!!
S ó finom anyag te, sokkalta, sokkalta finomabb annál,
Ki téged szeret!!
S ó drága bor, amelyből ittam én: te édes, édes,
Kecses, csodálatos, tündöklő, drága asszony!!
Ebédnél ülsz és látlak én: eszel
S iszik olvadékony, édes ajkad, úszó, szép szemed…
Ó kecsesség, látlak én: most enni, inni látlak
S most elhiszem: te átesel az életünk nem egy csúf állapotján
Kecses, nemes mozgással így: felejthetetlenül…
Ó látlak én és lásd és lásd: szeretlek én
Im könnybe lábadt bús szemem amig dícsérlek!!!
Nők témájú versek
Ábrányi Emil: Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom szeretni!
A tiszta lelkü asszonyt,
A hűségére büszkét,
Akit pirúlni késztet
A szép, nemes szemérem,
Bár nem tapasztalatlan:
Csak azt tudom szeretni!
Csak azt tudom szeretni,
Aki hibámat látja,
És mégis megbocsátja,
Szelíden megbocsátja.
Csak azt tudom szeretni!
A gyöngéd női lelket.
Az irgalomra hajlót,
A bájosan türelmest,
A nyájasan mosolygót,
A bajban is vidámat:
Csak azt tudom szeretni!
1897.
Juhász Gyula: Köszönet a nőknek
Köszönet a nőknek,
Hulló csillagoknak, múló gyönyöröknek!
Köszönet a lánynak,
Egy estére nyíló, hervadó virágnak!
Köszönet a szépnek,
Alkalom és mámor tűnő jegyesének!
Köszönet a jóknak,
Futó pillanatra örömet adóknak!
Köszönet a nőknek,
Aranyért, ezüstért mégis szeretőknek!
Életem szerelme,
Csak neked nincs jussod semmi köszönetre!
Csokonai Vitéz Mihály: Közhírré bocsájtás
Mindennek adom tudtára,
Hogy az asszony gonosz pára.
Olyan, mint a tekenőbe kiöntött víz,
Melynek állandóságához sohase bízz.
Ezután okosabb leszek,
Már én senkit fel sem veszek.
Nőstény szarvasbogár módjára sétáljon!
Rajtam kívűl más szeretőre találjon.
1792.
Madách Imre: Egy kacér hölgyhöz
Mért oly nehéz e szív, hisz aki benne él,
Oly röpke az a nő – oly könnyű mint a szél.
Ady Endre: Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel veletek:
Mert valakit magamnál is tán jobban,
Gyalázatosan szeretek.
Drága szép simulásai a Szépnek,
Hogy körül-fogtok, buzdulok
S aztán jönnek, mik mindig jókor jönnek:
Nő, szép, szeret, de megfulok.
Tóth Árpád: Ez itten a mókus nyoma…
Ez itten a mókus nyoma,
S itt járt a nyúl, itt meg az őzi,
És itt lapult róka koma!
Lám, ha az ember jobban nézi,
A szűzi hó nem is oly szűzi,
Nyomát a sok vad beletűzi.
Kisasszonyom, ámbár vadacska
És olcsó a hasonlat, félek,
De épp ilyen a szűzi lélek!
Ott jár a jó kedv mókusa,
Andalog a szelídség őze,
Ott a vágy rágcsáló nyula!
1916.
Vörösmarty Mihály: A klastrom
Zár-lakot óhajtál? a lány szive zár-lak; apácák
Benne az érzelmek s szűz fejedelmök erény.
Ódd e szent sereget, s rejtsd hűn kebeledbe, mig eljő,
Akinek oltárát tisztelik, – a szerelem.
1837. május-június
Ady Endre: A verselő asszonyok
Nővéreim, verselő asszonyok,
Hogyan látjátok ti a Szépet?
Szebben kacag, hangosabban zokog
Tibennetek az élet?
Szerelem, szülés, lét és költözés:
Az élet-Szfinx nem asszony mása?
Bizonyosan nagyobb megkönnyülés
Az asszonynak sírása.
Bizonyosan szebb az örömötök
S harc nélkül jobban mertek sírni.
Óh, áldott az az asszonyok között,
Aki verset tud írni.
Révai Miklós: A szépekről
Szarut Isten védelemre
Az ökröknek alkotott:
Paripáknak rugdozásra
Csupa körmű sarkokat.
Szaladásra a nyulaknak
Az adott gyors lábakat:
Az oroszlán tőle vette
Vigyorító vad fogát.
Evezős héjt a halaknak
Uszamásra ő adott:
Madaraknak repdesésre
Pihe könnyű szárnyakat.
Az adott észt férfiaknak,
Viadalra szívet is:
Mit adott az asszonyoknak?
Bizakodnok min lehet?
Deli testet, édes arcát
Paizsok s dzsidák helyett:
Vasat, ércet, bár kemények,
Tüzet is győz, aki szép.
1791.