Hallassátok a hangotokat Költők!
Írjatok jóról, rosszról, és ami bánt,
Szeretet, bánat ha jön szívetekből
Hagy tudja meg azt az egész nagyvilág.
Írjatok télről, a várt kikeletről,
Rügyező fákról, nyíló virágokról,
A soha el nem múló szerelemről,
Szív bánatáról, féltésről, bántásról.
Százezrek helyett írjatok igazat,
Hagy legyen vigasza fásult lelkeknek,
Rejtsétek rózsák közé a szavakat
S ne törjétek le a szúrós tüskéket.
Reményt adjatok rongyosnak, éhesnek,
Ki hazájából elmenni kényszerül,
Ki romba dőlt házára visszanézne,
De fegyver elől zokogva menekül.
Társul szegődött az örök rettegés
Mely gúzsba köti a cselekedetet
Bénán bámul az ember – mi jöhet még
– s nézi, nézi a játszó gyermekeket.
A vélt biztonság falai inognak,
Döngetik, kiknek a sok sosem elég
Álca a jó tett, mögötte vihognak
– emberéleten lesz csak jó nyereség!
Tanítsátok az embert emlékezni
Ne feledje a régmúlt gyalázatát,
És tanítsatok előre is nézni
– múltba merengve nehéz a haladás!
2023.03.
