Űzöm a dicsőség rohanó szekerét,
Hogy ragadjon örök időkbe.
Töretlen utakon, irdatlan nyomokon,
Bús álomromokon
Szikrázik, villan küllője.
Űzöm a dicsőség rohanó szekerét,
Hogy elcsukló lábam elérje.
S amerre robogok, a mély keréknyomok
Nedves, mélypirosok…
Oda hull… hull szívem vére.
Nyugat, 1908/2. szám
