Szerelmes versek

Dayka Gábor: A vak szerelem

Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal ígéz:
Corinna barna bőrét
A nyár szeplői jegyzik;

Piros kis ajkin annak
A Gráciák lebegnek:
Corinna színe halvány,
S komoly tekintet űli.

Az barna nagy szeméből
Szerelmeket lövöldöz:
Ez kék apró szemével
Csak gyönge lángot húnyorg;

Phryne szemet varázsol
Nem földi termetével:
Corinna kis növésén
Nincs semmi, semmi szépség;

Az pajkos és enyelgő:
Ez csendes, és magányos;
Mindketten égnek értem:
S engem – Corinna bágyaszt!

Sükei Károly: Mit daloljak?…

Mit daloljak, hogy ragyogjon
Mint szivárvány, énekem
Életednek fellegére,
Midőn gyászolsz, édesem?

‘S édes vágyak sugarával
Szálljon szívedhez dalom –
Mint a’ csillag hull a’ csöndes
Tó vizébe, angyalom?

Mit daloljak, hogy himezze
Ifjuságod álmait
Énekem, mint a’ virágpor
A’ lepkének szárnyait?

Ó! tudom már mit daloljak:
A’ szivben a’ szerelem
Szivárvány, csillag, virágpor, –
A’ szerelmet éneklem!

Samarjay Károly: Halászleány dala

Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
Hej! ha Bandim velem volna,
Tudom, hálóm többet fogna.

Sokszor mondá a mesterünk,
Hogy itt nekünk nincs tengerünk,
Hogy tengerben nagyobb a hal,
Mint udvarunkban a kazal.

Lehet, hogy szebbek a halak
Másutt, s nagyobbak a tavak,
De nem fogja tenger vizén
A szép halat oly szép legény.

Ha Bandim hálóját veti,
Galambját jól megöleli;
Bandinál szebb halászlegény
Nincs a világ kerekségén.

Endrődi Sándor: Hervadt rózsák

Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról, elmulásról:
Az életről susognak;
Magányom éjjelébe
Egy-egy szerelmes óra
Emlékét illatozzák.

Ha szirmuk selyme érint:
Kikeleti verőfény
Csapkod felém belőlük,
És elborítja lelkem’
Álmokkal, sugarakkal,
És a virágtalan föld
Teli lesz körülöttem
Rózsákkal, ibolyákkal,
És teli lesz a lelkem
Tündöklő szerelemmel,
S szívem a tűnt gyönyör közt,
Az őszi pusztulásban
Győzelmesen fölujjong,
Mint rózsabokrok ágán
Bimbók és tövisek közt
A tavasz csalogánya…

Móra László: Kincspalotám

Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis, mégis oly jó a sebre!
Van egy kis szív: verése halkul.
Nem vérből van, de vertaranybul.
Van két Szép szem: a tükre kékes,
Ha rámtekint, mindig beszédes.
Van két virág, kit Tőle kaptam:
Az életünk virág-alakban.
A kettőnk szíve dobban abban!
Van fészkem is, beszédes fészek.
Tizennégy éve ennek élek.
itt őrzöm Őt s két gerlicémet,
S míg védem, őrzöm lábaik nyomát:
Boldogság-fénnyel teli szórom
Az Élet-ország legszebb templomát!

1926.