A Márton naphoz több libás népszokás kapcsolódik. Az ősz egyik legérdekesebb és a mai napig népszerű, városokban is ápolt ünnepéről van szó. Minden évben november 11.-én tartják. Ebben a cikkben összegyűjtöttünk 11 verset, ami a Márton napi hagyományokhoz kötődik.
1, Gazdag Erzsi – Jóbarátaink
Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba.
Harminchárom liba várja.
Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van.
Ott forognak, ott sürögnek,
ha megunják, megfürödnek.
2, Libabál
Aj, aj, liba-bál, liba-bál!
Kiskereki, kisbereki
nevezetes liba-bál!
Volt ott mákos rétes,
túróval sült béles,
liba-orrnak illatozó
vaníliás krémes.
Liba-kukta tálalt
ízes béka-sültet,
kék gerlice tojásával
töltött béka-sültet.
No, és a sok jó bor!
Sok is volt a jóból!
Álló este töltöttek
a móri ezerjóból.
Aj, aj, liba-láb, liba-láb!
Kerek réten táncot járó,
táncot lejtő libaláb!
Elöl járta Böske
Bóbitás Elekkel,
utolsónak Kuka Berta
Nótás Kelemennel.
Libbent-lobbant már a
bokrokon a barka
– libi-libi-libuskáim! –
a kürt ezt jajongta.
Aj, aj, liba-zaj. liba-baj!
Kiskereki kisbereken
süvöltöző liba-jaj!
Lesben állt a róka
a sűrű szélében:
– Ej, mi az ékes móka
ott kinn a mezőben?
Körbe osont, ámult,
bokrok közül bámult:
sosem látott jó lakoma
volt, mi elé tárult.
– Kerek liba-combok,
ékes liba-lábak!
Ötven liba ötven mája
tölti ma a tálat!
Aj, aj, róka-tánc, liba-baj!
Kiskereki kisbereken
sikoltozó liba-baj!
Kiborult a sok sült,
kiborult a rétes,
kiskereki barna sárba
kiborult a béles.
Surrant, osont Böske
Bóbitás Elekkel,
menekült már Kuka Berta
Nótás Kelemennel.
Tarka tollú Malvin
is menekült volna:
már annak a kurta lábát
a róka markolta.
Aj, aj, liba-máj, liba-máj!
Kiskereki róka-tálon
illatozó liba-máj!
3, Szent Márton-dal
Szent Márton hóban lovagolt,
lova a szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.
A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
„Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz az Isten hidege!”
Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.
Felét Szent Márton od’adja,
koldus hálásan fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével.
4, Juhász Magda – Libanóta
Gágog a sok kis liba gá-gá-gá,
ráfelel liba mama gá-gá-gá,
a nap is rájuk nevet ,
oly vidám ez a sereg ,
mond te is utánuk , hogy gá-gá-gá!
Gágognak hajnal óta gá-gá-gá,
szép ez a liba nóta gá-gá-gá,
meglátod te is tudod ,
ha velünk együtt fújod ,
mond te is utánunk , hogy gá-gá-gá!
5, Gazdag Erzsi – Jóbarátaink
Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba.
Harminchárom liba várja.
Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van.
Ott forognak, ott sürögnek,
ha megunják, megfürödnek.
6, Weöres Sándor – Liba pék
Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.
Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!
Ha kisasszony volnál,
Nem morognál,
Lágy meleg cipóért
Kicsi fehér fejkendőben
Kényesen hajolnál!
Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.
Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem búsulnál,
Három derék péklegényed
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!
Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!
7, Hajnal Anna – Lúd
Bukik, mosdik, tollászkodik,
piros csőrrel hivalkodik, fürdik a lúd,
hófehér,
tiszta ő, ha vízhez ér!
Fehérséges, szürkeséges,
méltóságos, fürgeséges,
társaságban beszélgető,
fontoskodva lépegető,
hazafelé öntudattal,
gőgös hölgyi mozdulattal
ideszól, odaszól
kacér bóbita alól.
8, Pákolicz István – Kiolvasó
Gi-gá, gi-gá gúnárom
elveszett a vásáron,
vártam, majd csak hazajön,
s az ablakon beköszön;
de nem jött meg a betyár,
tepsibe való gúnár,
akire jön a három:
keresse meg gúnárom.
9, Benedek Elek: A galamb, a réce, meg a lúd
Egyszer a galamb, a réce meg a lúd nagy-erős barátságot kötött, s elindult együtt világot látni. Amint mentek, mendegéltek, rengeteg erdőbe értek, rengeteg erdő közepében találtak egy nagy hordót. Felszáll a galamb a hordóra, hozzátörülgeti a csőrét, szagolja, s nagy örömmel elkezd turbékolni:
-Van bor! Van bor! Van bor!
Megörül a réce is, az is elkezd hápogni nagy hangosan:
-Csak csapra, csak csapra!
Mindjárt csapra is verték a hordót, a lúd meg kinyújtotta hosszú nyakát, s nagyokat kiáltott:
-Iiigyunk, iiigyunk, iiigyunk!
Itt a vége, fuss el véle!
10, Orosz Piroska – Márton napra
Márton napján libát vegyen,
a fazékba lesz, mit tegyen,
benne lesz a lába, szárnya,
fehérmája, a zúzája.
A fejét, azt az okosat,
vigyázz, szakács, azt ki ne hagyd!
Abban minden tudománya,
amint a füvet kaszálja.
Bőven legyen melle, háta,
meg is esszük vacsorára.
Liba búsul: Jaj, mit tegyen?
A kemencébe se menjen.
Jó lesz mellé krumpli, kása,
ezzel telik a pocakja.
Kiforrott már az új bor is,
kapja Jóska és a Boris,
Koccintunk a lakomára,
legyen minden a kamrába`
bőven jusson minden napra,
úgy érjünk el Márton napra.
11, Jankovich Ferenc – Libák
Harminchárman keltünk útra,
Mikor mentünk világgá.
Harmincan sem jöttünk vissza –
Gági-gégém, húgom, hop!
Gágá, gigágá!
Arra jött a limpes-lompos,
Mikor mentünk világgá,
Lúdgégére éhes farkas –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
El is értünk egy nagy tóba,
Mikor mentünk világgá,
Egy nagy libaúsztatóba –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
Tiszta vízben megmosdottunk,
Mikor mentünk világgá,
Mégis sáros lett a tollunk –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!