Krivák-Móricz Judit Ilona: Magányos voltam…

Magányos voltam…
gyermeknek is felnőttnek is..
A gyermekhad el nem fogadott.
S én sem tudtam velük mit kezdeni.

Múltak az évek. .. csendesen.
Haver lehetett volna, ha akarom.
De ez a csillanó semmi nem kellett.
értéktelen lett.

S az igazi barátság rám talált.
Julinak és Paulának hívták.
Kevés időnk adatott.
Már csak a temetőt járom.

Hidd el most is próbálkoztam.
de az nem megoldás
ismét és ismét. hogy
rábólintok a másik erős egyéniségére.

Mely csupán önmagáról szól.
s azt akaratról mely behódolásra
kényszerítene..
NEM KELL

ilyen áron NEM.

Már nem keresek.
nem, feladom,
TUDOMÁSUL VESZEM.
Megértettem hogy mindent és mindenkit
el kell veszíteni.
hogy NE KELLJEN VISSZA JÖNNI.
Ide a FÖLDRE ha lehet NE…

Az egyedüllét nem magány.
Termő lehet ez is.
csupán rajtam múlik.
S az igaz barátok ott várnak rám a túloldalon.

2024. 01. 07.