Kisbíróm, a Kétség, vallatott:
“Ember, mit akarsz és ki vagy?”
“Sírok és a síróké vagyok.”
“Van-e tűrni másokért erőd?
Van-e nagy, igazi hited?”
“Nincs, de meghajlok a hit előtt.”
“Milliók könnye nem sok neked?
Miért nem sírsz csak magadért?”
“Mert én mindenkiért szenvedek.”
“És ha meghalsz a kínok alatt?”
“Milliószor szebben halok,
Mert az én sok könnyem itt marad.”
“S ha tovább is így csörtet a lét?”
“De a könny-ár majd összegyűl
S elönti a világot: elég.”
