Esős, bántó, ködös volt – Május,
E Fagyba – botló, léha hónap
S rossz lelkü pötty – városi uccán
Sárban hordtam a lobogómat,
Tizenhét év korával gyáván,
Képedve és hitetlenül
Gazdagságom nagy orgiáján.
S így hurcoltam tizenhét évig,
Csüggesztve le, hol föl – fölkapva,
Önmagamat, e hívott zászlót
És mégis – mégis lobogtatva
és beleszoktatva a lelkem
Szent nyügébe, a szent teher
Dicses vonszolásába, betelten.
De innen hoztam, amit hoztam,
Amit akartam és eléltem
S a zászlót, ami le – fölvillant
Mindig csatában, tűzben, vérben,
Nagy vallásom, akivel volna
Protestáns, harcos vérmezőn
Lelkem a kor Gusztáv Adolfja.
Most hát itt van újból egy Május,
E fagyba – botló, léha hónap
S e mostmár karolt városkában
Megmutatom a lobogómat:
Innen vittem és visszaértem,
Gazdag volt, furcsa és buja,
De itt van, elhoztam fehéren.
Zilah
