És hogyha akkor én nem megyek el,
Ki tudja sorsunk merre jár velünk?
Egész közel
Van kettőnknek egy titkos szigetünk,
De mi sem lépünk arra már soha.
Egy ajtót akkor becsuktam örökre,
De ott van most is kettőnk szép lakása,
Ott van mögötte.
S bár adtam fejem hiú vándorlásra.
Ki mondja, hogy én hontalan vagyok?
Sok szigetem, lakásom merre járok
S utamat szegik fényes tengerek,
Melyekre ki nem szállok.
Tágul és nő világom míg megyek. –
És az ösvényem egyre keskenyül.
