Ott áll a Nyír, a karcsú jövevény,
Az erdőtisztás kellő közepén
És csupa fény.
“Az idegen fa ágál, törtet” –
Mordulnak rá a barna törzsek.
“Nem közénk való – szól a Gyertyán
Maradt volna a Nyír homokján.”
A Tölgy uraknak nincs inyére,
Hogy csillog s gyér a terebélye.
A Juharok szemére hányják:
Nem növeli az erdők árnyát.
A barna törzsű terebély fák
Az idegen fát megtagadják:
Mert a napfénnyel szerlembe’ él
S ezüst fehér.
1931.
