Ki soká él, sokat temet,
Ki túlélted testvéridet,
Ki kortársaidat elhantolod –
Az Időnek, mely itt hagyott,
Hogy mélázgass a késő napsütésen,
Nehézveretű bánatpénzben
Minden óráért vámot kell fizetned:
Javakkal, melyek már gyéren fizetnek,
Álmokból, melyek a szivedben laknak,
Szellemedből a termő gallyak
Rügyével, melyet meghagyott a dér,
S mert így termelni mit sem ér,
Hát lustán, elárvult szegényen
Mélázgatunk a napsütésben,
S amíg a kaszás el nem bánt velünk,
Csak temetünk.
1933.
