A hó kifárasztott, vihar utam állta,
Pihenőt tartottam havas pusztaságba’,
Húllnak, egyre húllnak a fehér hópelyhek,
Elfedtek már mindent, mezőt, erdőt, kertet.
* * *
Csodálatos összhang sohsem hallott mása:
Mámoritó dallam, fehér hóomlásba’,
Csöndes várakozás bóditó nyugalma,
Meg nem látott képbe’, meg nem hallott dalba’.
Mintha most egy alak fényesen kiválna:
Fehér égi angyal földig érő szárnya.
Halál, vagy szeretet? vagy semmi? – vagy béke?
* * *
Sűrűn húlló fehér hópelyhek a légbe’!
