Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt csupán,
Fényes mezőn, árnyas berken
Ezüst pillangó után.
Ezüst pille könnyű szárnyát
Elragadta játszi szél:
“Halld, az erdők mit susognak,
Halld, a lomb is mit beszél.”
Lombos erdőn alvó visszhang:
“Legyünk itt égy keveset.”
S édes dallal költögetnünk
Azt, oly igen jól esett.
És virágok nyíltak széjjel,
Illatontó ligeten:
“Jer! kössünk egy emlék-fűzért,
Hű cserébe, édesem.”
S elbolyongtunk oly soká — ah!
Mért nem maradék veled?
Irigy homály eltakarta
Mindörökre képedet.
Engem egy rózsa bűvölt el,
Téged tán egy liliom;
Ösmertelek? ösmertél-e?
Régen volt az, nem tudom.
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt csupán,
Fényes mezőn, árnyas berken
Ezüst pillangó után.
