Csitt, csitt!
Nagy, sötét köpenyben
így kell mindörökre
burkolózva mennem.
Csitt, csitt!
Fekete köpenyben
így kell a kezemet
a szívemre tennem.
Csitt, csitt!
Zúgnak az út fái:
de csak az én titkom
hogy szeretett fájni…
Csitt, csitt!
…és hogy fáj szeretni
és sírok is néha
ne tudja meg senki!
1924. szeptember 30.
