Néha mondod: örök lesz a nyár,
s mely kettőnkre tűz, a napsugár,
sohase bágyad –
Ilyenkor búsan paskolom botommal
a hallgatózó uccaszéli fákat.
Máskor meg mondod: hiába már.
Beteljesedés senkit se vár,
s az élet szétver…
Ilyenkor bizton, szilárdan mosolygok,
mint a szép időt jelző barométer.
Szatmár, 1926. május 17.
