Eltüntél, el s ah örökre tüntél!
Gyönyörrel telt kora szép éltemnek.
Hányszor édes örömöket szültél
Szent lángokra felhevült keblemnek.
Boldog idő, mikor még virágok
Ékesíték barna hajfürtimet;
Nem szoríták a terhes aggságok
Határ közé akkor örömimet.
Szép aranykor, elvesztél te nékem
És én szintúgy elvesztem teneked;
Nem jössz vissza tüzelni énekem
Én sem oda, ahol ragyog széked.
Elváltunk hát örökre s képei
Volt létednek emlékeztetnek rád.
Koromnak is vannak örömei
Hát így Isten! – Isten már tehozzád!
