Hold, hold,
május-hold
újhold:
félek.
(Ebek vinnyognak és komor fenyők
feje ma éjjel az egekbe nőtt –
ilyenkor vet a Körös holtakat
a partra ki, s a szemük fennakadt.)
Hold, hold,
május-hold
újhold:
félek.
(Lilák és kékek a villatetők,
ilyenkor sírnak a volt szeretők,
könnyük reggelre csillog a fákon,
mágikus csillag, csillagos mákony.)
Hold, hold,
május-hold
újhold:
félek.
(Gyökér a földdel csókolózik,
vágyam a szádig fölhajózik,
fekete hold vagy, hol vagy, messze,
kettőnknek egyszer újholdunk lesz-e?)
Hold, hold,
május-hold
újhold:
félek.
(Utolsó május, borítsd be testem,
fekete hold ez, lilára festem,
csókot tavasszal kinek se nyújtson,
ha gyullad még egyszer, kettőnkre gyújtson:)
Hold, hold,
május-hold
újhold:
félek.
(Fenyőfák ágán ringanak holtak,
pedig a csókok de szépek voltak,
de rosszul tetted, de rosszul tettük:
ezt a szép holdat elvesztettük.)
Hold, hold,
fekete hold,
május-hold,
újhold
fekete folt:
félek,
félek.
