Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy leány közelg.
És míg a felhőt elkísérem,
Lassan jövünk közelb, közelb.
Selyemhaj csillog napsugárban –
A felhő mindig távolabb –
Selyemhaj mondja: nyár van, nyár van,
Felhő csak a bús gondolat.
Egy pillantás – s a fájó sejtés
Csak átsuhan a lelkemen:
Hogy azt a felhőt, ezt a szép lányt
Én el nem érem sohasem.
