I.
Száz ezüsthúrú hárfa a lelkem.
Száz ezüsthúron cseng fel a dal.
A te szépséged dalolója lettem,
S száz ezüst húron
A bánat játszik csontujjaival.
Száz ezüsthúrú hárfa a lelkem.
Meglepem éjten a leányszobád.
Éjszárnyú pillék alusznak a kertben –
S száz ezüst húron
Úgy cseng föl hozzád a szerenád.
II.
Azt akarom, hogy énrólam álmodj
A rózsaszagú, mámoros éjben.
Azt akarom, hogy az én árnyékom
Mindig kísérjen.
Azt akarom, hogy dalomból szivjad
A szint, a szépet, az álmot, a vágyat –
S dalaim állják őrizve körül
Menyasszonyágyad.
