A régi város merre, hol van,
– felette kék-e még az ég? –
hol ifjúságom eldaloltam?
Emlékezésem lángja ég
s ragyogni gyújtja mind a tájat.
Ó, ég ez árva fáklya még.
Ó, jobban a bánat se fájhat,
mint látni tornyát s hallani
merengését harangszavának
és új szerelmet vallani
a régi tájnak s régi lánynak
s dalolni régi dalt, ami
oly messzi már és halk a mának:
ó, eliramló csolnakok
hulláma tűkörén tavának.
Nyugat, 1916 / 22. szám
