Sötét felhő
Kisért vissza utamon:
Talán fájó,
Hozzám vágyó
Lelked volt az, angyalom!?
Lanyha szellő
Lengedezett arczomon:
Talán fájó,
Felém száló
Sóhajod volt, angyalom!?
Esőcseppje
Érintette homlokom:
Talán fájó,
Értem hulló
Könyed volt az, angyalom!?
Napsugár szállt
Át a ködborulaton:
Tán szerelmed,
Hő szerelmed
Volt az, édes angyalom!?
Csillag fénye
Rezgett a falombokon:
Tán emléked,
Hű emléked
Fény lett abban, angyalom!?
