Az esős napok árnyasán zuhannak
és felhő hirdet lomhán szállva kárt,
de akinek a szíve jól ver, annak
a hosszú átok s híg felleg nem árt.
Azt pártolja mély férfiú-barátság,
mely, mint az erdők lelke, hallgatag,
vihartól, vésztől sem hull a zilált ág,
testvérek karja fogja s fennmarad.
Hát ne beszélj, de árva életeddel
fonódj ezrekkel össze, mint a fák
s a villogó hitet szívedbe rejtsd el,
ne fogja rozsda s csalafintaság.
1937.
