Ó, bánatom, te édes fiatal lány,
ki ittmaradtál vélem egyedül,
leányos bánat – vérszegény és halvány,
légy regemondó szebb idők felül.
A bánat: az leány. Leány: a bánat.
És lány az anyja, az öröm, a csók.
Légy mása most szép és gonosz anyádnak,
ki tégedet – és engem – elhagyott.
Letört apád szeresd. És ülj szegényes,
magányos abroszomhoz bús ebédhez,
s legyen szavad futó anyád szava.
Ártatlan álma bűnös életemnek:
vezess, vezess. És én is majd vezetlek,
mint tiszta lányát egy deres apa.
1910
