Letarolt kerteknek
Hová lett virága?
Az én puszta kebelemnek
Hová boldogsága?
Elmúlott a tavasz,
S a tél jött helyébe,
Eltakarta a virágot
A hó pehelykéje.
S az én örömemet
Elűzte a bánat,
Telerakta búlevéllel
Nyíló életfámat.
Letarolt kerteknek
Megjő a virága,
Kikeletnek messze tér ki
A táj pusztasága.
De az én szívemnek
Öröme nem jő meg,
Áldozatja lett a bánat
Sötét, bús telének.
