Nehéz elképzelni azt a helyet,
Ahová a lábad el nem vihet,
Hol ott van, akit szerettél,
Kit soha el nem feledtél.
Kinek a hiánya most úgy éget,
Teljesen felemésztve téged.
Ki soha nem volt ilyen távol,
Hiába találod meg bárhol.
Kivel mit meg nem adnál,
Leragadni a pillanatnál,
S akivel ezt az életed,
Tovább most nem élheted.
De míg itt vagy, ne feledd,
Ő sem engedi el soha a kezed.
Végig kíváncsi a léptedre,
Büszke akar lenni létedre.
S végül te is oda térsz vissza,
Ahol az ajtót majd éppen ő nyitja
Neked, aki ott állsz szótlanul,
S már tudod, ölelhetsz gondtalanul.
Rájössz, a távolság csak a testté,
Amit annak elmúlása tör ketté.
Hisz a lélek tovább halad,
S a végtelenben találod magad.
Megváltozik ott az idő,
Kezüket fogják múlt és jövő,
S ahogy érzed őt újra, belátod,
Mégis tudod szeretni a világot.
