Amerre látunk hegyhalom s égtenger,
“Vízió, melyben nincs beletörődés”,
Öreg kövek egymásra dobált váza,
Közöttük sok sors megrágta kötődés.
Csak ülj nyugodtan kémlelve a tájat,
S a kopár szik közt megbúvó életet,
Véghetetlen ábrándok tárháza él
Csodákat rejtőt vén hegygerinceken.
Ölelj magadhoz narancs naplementét,
Zokogj felhőknek szürke könnyeivel,
Óriásként lépj át magas csúcsokat,
Köszöntsd földünk egy angyal szemeivel.
Idézet: Sík Sándor: Isten tenyerén
/Mosonmagyaróvár, 2024.01.11.Jogvédett!/
