Szerelemnek kényes virágát
Kezemmel én nem illetem;
Virág nélkül is majd csak elfut
Arasznyi földi életem.
Virág nélkül is ád az isten
Egy-két víg esztendőt, tudom…
Mért kergessek hát délibábot,
Szerelem, csalfa útadón?
Szerelemnek kényes virágát
Csak úgy távolról nézem én,
Mulattat, hogy szúrós tövise
Sebet vág milliók kezén.
Sebet vág milliók kezén, – de
Fájdalma a szívben sajog…
Be jó, hogy engem nem kínoznak
Ilyen szívfájdító bajok!
…de mintha titkon, nem tudom, hol,
Lágy, suttogó hang szólana,
Mely incselegve, intve, óva
Azt súgná pajkosan: “Nana!
Megbánod még, ne félj, ha elfut
Ifjú esztendeid sora!”
Szívem egy percre összerezzen –
És azt dobogja rá: Soha!
