Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjuságnak!
Kibontották összegöngyölt
Zászlaját az igazságnak.
Minden szavuk égzengés volt,
Végigdörgött hazánk felett…
Koporsói mély álmából
Fölkeltette a nemzetet.
Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjuságnak!
Virág termett a nyomukban,
Mint a meleg napsugárnak.
Fönn lengették a lobogót,
Egy csöpp vér se hullott rája…
És kihajtott egy nap alatt
A szabadság rózsafája.
Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjuságnak!
Az érzések, gondolatok,
Mint a sasok, szállva szálltak,
Föl az égbe, le a földre,
Eget-földet csókolgatták…
És leverték egy kis dallal
A sajtónak vas lakatját.
Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjuságnak!
Madárdalos, friss tavaszt fútt
Ormaira Ős-Budának.
Fölpattant a börtönajtó,
Hullott a lánc összetörve…
Dicső nevük’, haló poruk,
Dal övezze, virág födje!
