Itt most virágzanak az almafák;
Amíg lassan e betűket írom,
Napfényes, tiszta csöndbe hull alá
Özönével a selymes, lágy szirom.
Itt most virágzanak az almafák…
A lélek fájáról is így pereg
Libegve álom, érzés, gondolat…
Tűnődve kérdem, hogy: hová, minek?…
Dobsina, 1918. május
