A szél, mint sok kis patak,
folyik levelek között.
Bármelyikbe ütközött,
partjai mind hajlanak.
Úszó fátyolként halad
a megindult levegő,
a levél mind remegő,
rezgő árnya itt marad,
míg a szél vonul tova
a lombok közt sehova,
néki minden hely sehol,
akármerre bujdokol,
míg végűl a színtelen
lég-tengerben elpihen.
