Bontsd széjjel, bontsd, te gonosz sors,
Megrongált keblemet,
Vagy teremts bele uj erőt,
Teremts uj életet.
A bú szivem virágira,
Ha hervadást lehelt;
Rontsd porig le a kertet is:
A megrongált kebelt.
Vagy hadd derüljön rá tavasz,
Nőjjön bimbó, virág,
És legyen csalogánytanya
A zöld leveles ág.
Mérj áldást, sors, rám vagy csapást,
Mindenre kész vagyok,
Csak gyorsan végezz, mert hanem –
Hanem biz nem sirok.
