Sejtem, tudom, hogy nincs halál!…
Amint lejár a földi élet,
A láthatatlan tűz: a lélek
Lobogva más csillagra száll.
Csak egy marad rideg halott:
Az, aki sár volt életében!
Mert nem csüggött a jón, a szépen,
Mert könnyeket nem hullatott…
Mert másokért nem szenvedett,
Nem hitt, nem vérzett lelkesedve!…
A Mindenség teremtő kedve
Annak nem ád több életet!…
De aki láng volt valaha,
Aki szerette a világot
És milliókért élni vágyott – :
Ne féljen!… Nem hal meg soha!…
Csillagról új csillagra tör
S egy szent erő szolgálatában
Bilincseket zúz össze bátran,
Buzdít, emel, könnyet töröl!…
Amíg az űrben egy atom
Elnyomva él, jogért esengve:
Megy végtelenből végtelenbe,
Örök tettvággyal, szabadon!…
