Virágos kertemben halál nyomát látom,
Fonnyadoz, hervadoz a sok szép virágom.
A nap fényessége elment, más vidékre,
Száradoz a gyökér, nincs víz öntözésre.
Mint a virágoké olyan lesz halálom,
Mert a nap megtértét mindhiába várom.
Halott virágokkal leszek eltemetve,
Elhagyott síromra nem jut talán egy se.
Ha száraz és sötét marad az országom,
Én a feltámadást sohase kívánom.
De ha fajvirágim nem mennek mind tönkre,
Magot szórjanak a bándi temetőbe.
Új virágok kelnek a régi gazdából,
Ki esőt hint rájuk lelke párájából.
Fajom virági ha boldogsághoz érnek,
Nyugodt lesz az álma az ott pihenőnek.
