Ámbár égek,
Hozzád leborúltam,
Magam’ föláldoztam
Személyednek,
De bánom,
Sajnallom,
Nincs jutalma;
Ha porrá lészek is,
Bár elenyészek is,
Semmi haszna.
Módi, látom,
Egy szivet megcsalni,
Mindenhez hódolni,
Tapasztalom;
Ezt tegye,
Szenvedje,
Kinek tetszik.
Nékem nem humorom
És nem lesz szokásom
Igy hódólni.
Alkalmas tűz,
Mellytül elájultam,
És majd elolvadtam,
Szerelmedért
Hevített,
Epesztett
Csak szüntelen’,
Egyszer sem engedett,
Soha sem kedvezett,
Oh kegyetlen!
Dido vólna
Mégis megszánhatna,
Vélem nem bánhatna,
Olly képtelen’,
Szivében,
Kedvében
Bezárhatna,
Ennyi sok próbára,
Ezer sok átkokra
Meg nem csalna.
Elég légyen
Már ennyit szenvedni,
Éretted kinlódni
Elég légyen;
Látod az
Ki igaz,
Melly hiv légyen.
Hogy ha nem szereted,
S tovább is megveted,
Bizony szégyen.
Az megvert gyermeknek szabad légyen sirni, Szabad sérült szivnek igy panaszolkodni.
