1.
Isten hozzád! szivem
Mert tőled távozik,
Zokog s kinoz, hivem,
Hogy érted lángozik;
Mert az nélkül köll lennem,
Kit hóltig köll szeretnem:
Ez a legnagyobb kin,
Szivem már nem enyim.
2.
Engedd, had csókoljam
Szép s kegyes kezedet,
Lássad (Szánjad), mint folytatom
Zálogúl könyvemet;
Igaz, s hozzád hiv szivvel
Ki szeret gyötrelemmel,
Vedd én végső csókom’!
Mert már meg köll válnom.
3.
Kényes óráidban
Rólam emlékezzél;
Ha látsz árnyékomban,
Ki szeretett, nem él:
Akkor magad isméred,
Hitetlennek nevezed,
De már késő lészen, –
Midőn sírban lészen.
