Édes, meleg sugár,
Langyos, enyhe szellő,
Rügyeket fakasztó,
Virágokat termő,
Jer, fürösszed meg a lelkem
Fényben, ragyogásban,
Hogy az élet fakó arcát
Többé sohse’ lássam!
Jer, ölelj magadhoz
Forró öleléssel,
Hadd repüljek versenyt
A viharral, széllel…
Szabad szárnyon hadd fussak be
Hegyet, völgyet, rónát,
Hadd ízleljem zajló tenger
Szilaj hullámcsókját?
Jer, tűzd vállaimra
Szélvész sebes szárnyát,
Add kölcsön hangomnak
Orkán vad zúgását!
Hadd támasszak förgeteget
Félelmeset, szépet,
Olyat, melytől még a holt is
Megriad, fölébred!
Jer, és szítsd föl bennem
Szikráját a tűznek,
Melyből léha lelkek
Olykor gúnyt is űznek,
Hadd legyek cikázó villám
Pusztító sugára,
Mely világít, de lesújt a
Habzó, szennyes árra!
Jer, ragadj el innen
Föl a messzeségbe,
Hadd olvadjak bele
A nagy Mindenségbe,
Hadd legyen belőlem csillag
Mely ott fut az éjben,
Míg csak egyszer el nem tűnik
Lassan, észrevétlen!
