Valamikor régen
Tavasz sugarában,
Megláttam egy leányt
Kék karton ruhában.
Olyan volt az arca,
Mint a nyíló rózsa…
Istenem ha tudnám,
Mennyiért nem adnám! –
Mivé lett azóta?
Olyan volt a szeme,
Mint a tenger kékje,
Hejh be sokat néztem
Egykoron beléje!
Felújul lelkemben
A sok pásztoróra…
Istenem ha tudnám,
Mennyiért nem adnám! –
Mivé lett azóta?
Olyan volt az ajka,
Bűvös mosolygása,
Rabja lett mindenki,
A ki csak meglátta.
Ajkamon ég most is
Az utolsó csókja…
Istenem ha tudnám,
Mennyiért nem adnám! –
Mivé lett azóta?
Hát még milyen volt a
Lelke ragyogása,
Fényessé lett tőle
Lelkem éjszakája!
Úgy mint holdas estén,
A szunnyadó róna…
Istenem ha tudnám,
Mennyiért nem adnám! –
Mivé lett azóta?
Gondol-e rám néha
Csendes éjszakákon,
Érzi-e, hogy én még
Mindig visszavárom!?
Eljön-e valaha
Az a boldog óra…?
Istenem ha tudnám,
Mennyiért nem adnám! –
Mivé lett azóta?
