Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem megváltója!
Későn bár, de mégis eljött
Ez a rég várt, boldog óra.
Könnyes szemmel úgy elnézlek
Boldogságom mámorában…
Oh, hisz’ már oly régen várlak,
Sűrű ködben, éjszakában!
Elcsüggedve hányszor hittem,
Hogy örökre vége, vége!
Minden nappal halványabb lett
Boldogságom reménysége.
Fájdalmamba elmerülve
Életúntan halni vágytam…
Oh hisz’ már oly régen várlak,
Sűrű ködben, éjszakában!
S im’ a hosszú éjszakára
Felpiroslott a szép hajnal,
Káprázatban úszik minden,
Telve színnel, telve dallal!
Fáradt pillám szinte fáj, ez
Elvakító napsugárban…
Oh hisz’ már oly régen várlak,
Sűrű ködben, éjszakában!
megjelent a Vasárnapi Ujság 1898 / 48. számában
