Áldd meg, Isten, Ferdinándot,
A magyar királyt;
A nemzet nagy seregéből
Áldd meg őt kivált!
Három század óta ő az
Egy király maga,
Akinek magyar szavakra
Nyílt meg ajaka.
Ő az, aki ősi nyelvünk
Fényre emelé,
Ő, ki fölkent, jobbja mellé
Trónra ülteté.
Hitszabadságunknak ő lett
Új apostola,
Tűrelemben példa és jel
Béke angyala.
Felvirasztott a magyarra
Boldogabb jövőt,
Felkölté elhúnyt reményit;
Áldd meg, Isten, őt!
Veszni indúlt életünkben
Ő mentő leve:
Légyen elfelejthetetlen
A király neve!
A Dunának és Tiszának
Zengjen partjain,
Hármas bérceinken, és az
Alföld síkjain!
Millióid seregéből
Áldd meg, Isten, őt,
Szóban tettben a magyar szent-
Íge-hirdetőt!
Nyolcszáz évű koronánkat
Védelmezd fején,
Tartsd meg e hont béke napján,
Vészek idején.
Add, hogy nyílt magyar beszédünk
Oly csodát tegyen:
Félreértés soha többé
Köztünk ne legyen.
És ha ránk van mérve még egy
Ezredes vihar,
Túl azon is mint szabad nép
Álljon a magyar!
