Kilencet ütött az óra. Este van.
Meghajlik a lelkem kelyhe fáradtan
Szín és fény töltötte váltig
Napkeltétől napnyugtáig.
Tele van.
Babrál, hullajt, búcsúdalt búg részegen.
Ne adjatok ma már semmit énnekem.
Ami fájt és ami kérdett:
Meseképeskönyv az élet.
Szememmel a messzeséget
Keresem.
A te szemed szomorodik, hidegül.
Mért veszed ki kezedet a kezembül?
Fáradt, fáradt kincses lelkem
Miért hagytok most mind engem
Egyedül?
