Mondd, mire való a mi életünk,
Mely revolverrel a kézben, lázasan vágtat
Irdatlan útvesztőkön át,
Mint egy ámok-futó?
Mélán kérődznek a szent tehenek,
Csöndes világokat építenek évezredek óta a hangyák,
A halak néma falanxokban úsznak az éneklő tengerek felé,
Örökké tart a vastag ködök mögött
A mérhetetlen hegyek vonulása,
És túl a bolygók és naprendszerek sistergő körforgásán,
Megtárulnak a hallgatás végtelen zónái
És már nincsenek színek sem.
megjelent a Strófák című kötetben, 1929-ben
