Ó, fehér angyal,
Aki Rolls-Royce-kocsidon repülsz
S nem látod a megcsonkított életekből
Kiáradó kórságokat
És madonnás vagy rúzsos mosolyoddal;
Ó, fehér angyal, hová repülsz, rohansz?
A mi vágyaink
Összecsavarodott, vonagló viperakígyók,
Mi fuldokolva, kapkodva úszunk
Villanyfényes, reklámtáblás partok között;
Ó, fehér angyal,
Mi szeretnénk boldogok lenni,
De nem tudjuk, hogyan.
A szívünk göröngyös, gazos lapály
És néha körültáncol minket a téboly,
Megduzzadt gyümölcsök roskadnak felénk,
De messziről;
Sorompó-erdők zuhannak lábunk elé
És a kupolák, más városok kupolái
Megkínozzák igéretesen az álmainkat.
Ó, fehér angyal,
Mi mind voltunk egyszer szerelmesek,
De most szerelem nélkül és szépség nélkül élünk
És ágyútűz az életünk szava:
De te Rolls-Royce-autódon repülsz,
Hűvös fehér köpenyben,
És nem tudsz minderről semmit.
megjelent a Strófák című kötetben, 1929-ben
