Künn a határban suhog a kasza
És aratunk Isten nevében.
Javunkra dőlt el a csata,
Az elemek csatája dúlt e téren.
Nekünk halálos félelmek sora
A földnek harca a buzákért,
Pedig mi nem mentünk soha
A szomszédba’ egy kis halálért.
Támadta jég, fagy, vízár, rekkenő,
S a magyar föld nem adta meg magát,
Mint szövetséges őserő
Ügy védi ez a nemzetet, hazát.
Küzd némán, dacol elszántan, hiven,
E néma harcost nem lehet legyőzni –
Ki a szabadba, lankadó szivem,
Az aratásban lendülni, örülni!
1933.
