Egy forduló még s színed előtt állok.
S ki nékem is Atyám vagy, százszor áldott,
Felém fordulsz majd: ősz vitézem,
A panaszt tudomásba vészem,
Vádold be, mely így elviselt, a létet.
Meglobbanok… körül a boldog árnyak
Ügy lehet nagyon megcsodálnak:
“Nincs panaszom, Uram, – szép volt az élet!”.
Nincs megállás a siralom völgyében,
Futásom lankadt, hazatértem.
De nézz szivembe, Uram, nézd a lángot,
E fölparázsló földi vágyat,
Mely itt is olthatatlan éget:
Oh, csak még egyszer élni, lenni!
Azt az egy asszonyt még egyszer szeretni…
“Nincs panaszom, Uram, – szép volt az élet!”
1928.
