Egyszer volt, hol nem volt,
De valahol csak volt:
Két fiú s egy kislány,
Ismeritek is tán.
Hárman voltak, hárman
Hat puszta határban
Nem akadott párjok:
Így mondá mamájok.
Mama, ha szerette,
Nem hiába tette,
Sosem búsították,
Búban vidították.
Akármibe fogtak:
Tanultak, játszottak,
Öröm volt azt látni,
Megnézhette bárki.
Mikor nem tanultak,
Egymáshoz simultak,
S nem gondoltak másra:
Mamára, apára.
