Jól ácsolt korlátok között
ágálsz csak, állatkerti vad,
s elkapod rögvest mancsodat,
hogyha a rácsba ütközött.
Nem vészes ordítás szavad,
magas szirtet, vagy tág mezőt
álmod se ismer; itt nyögött
már ősöd is rabság alatt.
S ő is nyögött csak. Vakmerő
üvöltés s lázadó erő
a szívnek túlsok dolgot ad;
mért hát a fogvicsorgatás?
képmutató! hisz jó a rács:
pártolja lomhaságodat.
1935.
